Az eddigieknél tizenegyszer több bevándorló jöhet Afganisztánból Európába

Mára a budapesti hétköznapok részévé vált, hogy bevándorlók százai lepték el a belvárost. Látszólag céltalanul kószálnak kisebb-nagyobb csoportokban, vagy köztereken és aluljárókban húzzák meg magukat. A Keleti pályaudvar környékén lévő sokkoló állapotokról szóló beszámolók és képek már bejárták a sajtót. Az elmúlt napokban az aluljárókban több száz bevándorló élte mindennapjait kartonpapírokon, pokrócokon és sátrakban. A Keleti lassan sokkal jobban hasonlított egy menekülttáborra, mint egy vasúti pályaudvarra. Ezen még az sem segített sokat, hogy csütörtökön nagyszabású razziát tartott a rendőrség. Bár időlegesen felszámolták az apokaliptikus viszonyokat, az akció mégis csak arra volt jó, hogy néhány bevándorlót ellenőrizzenek, miközben a többiek szétszéledtek a környező utcákba, arra várva, hogy később visszatérhessenek.

Még a rendőrségi razzia előtt sikerült beszélgetni néhány bevándorlóval, akik többnyire Afganisztánból jöttek, de akadt, aki pl. Pakisztánból érkezett. Közel sem annyira elveszettek, annak ellenére, hogy milyen távolra kerültek hazájuktól. A bevándorlók jól szervezett csoportokat alkotnak, akik folyamatosan kapcsolatban állnak egymással és vélhetően az embercsempészekkel is. Nem véletlenül látni, hogy egyeseknek szinte állandóan a fülére van tapadva a telefon. Folyamatos az információáramlás. Ha valahol megjelennek a hatóság emberei, azonnal megindul a riadólánc. De ugyanígy továbbadják egymásnak az induló vonatokkal kapcsolatos információkat, ebben egyébként a menekülteket támogató szervezetek aktivistái is a segítségükre vannak.

A csütörtöki rendőrségi razzia előtt a Keleti pályaudvar aluljárója – Fotó: Béli Balázs

„HA LESZ MUNKÁM, JÖNNEK UTÁNAM ŐK IS KÉSŐBB”

A bevándorlók szűkszavúak, nehezen nyílnak meg. Persze az is igaz, hogy kevesen beszélnek angolul. Akadt olyan is, akinek meg engedélyt kellett kérnie telefonon „valakitől”, hogy válaszolhasson pár kérdésre. Arról azonban többnyire egyik megkérdezett bevándorló sem szeret beszélni, hogy ki vagy kik segítettek nekik idáig eljutni, honnan van a telefonjuk, honnan van a pénzük. Egy 15 éves afgán fiú azt mesélte: őt a családja küldte megtakarított pénzükkel, hogy Németországba menjen dolgozni.

„A családom küldött. Itt mindenkit a családja küld otthonról. Egy ember jön minden családból. Otthon nem jó a helyzet, nincs munka, háborúk vannak. Mi azért jövünk, hogy munkát találjunk”

– mondta a fiú.

„Ha lesz munkám, jönnek utánam ők is később”

– tette hozzá.

A teljes cikk elolvasható az Alfahír oldalán!

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s